2017. február 24., péntek

Spontán kiakadás az oktatási rendszerre

Halihó, srácok!

Egy gyors sztori a felsőoktatásról.

Egyszer volt, hol nem volt, biztosan volt egy olyan kor, amikor azok mentek önköltséges szakra, akiknek volt rá pénzük és inkább fizettek, mint tanultak.
Na, ez a kor már nem az a kor.

Tavaly bekerültem egy államilag támogatott képzésre, de félév után passzoltam a dolgot, mert nem láttam benne a jövőmet, ezért újra felvételiztem. 
Sajnos a mostani szakomra elég magasak voltak a ponthatárok, annyira, hogy az ötven fős csoportomban mindösszesen hárman vannak államin, ők is csak azért, mert egy másik szakról jelentkeztek át, és hozták az ösztöníjukat is. Ők ezt megtehették, mert hasonló dolgot tanultak, nekik nem kellett újrafelvételizni. Vagyis az egyetememen NEM indult államilag támogatott képzés ezen a szakon. De most nem is a felháborító és röhejes központilag meghúzott ponthatárokról szeretnék értekezni, hanem a pénzről.

1. Mivel leverted a nevetségesen magas ponthatár lécet, félévente több, mint 200.000 Ft-ot dobsz ki az ablakon a tanulmányaidra.
2. Valamilyen furcsa logikánál fogva a vezetés valószínűleg úgy gondolja: biztos azért vagy fizetősön, mert van rá pénzed, ezért tandíj mellet, a kolesz költségeidet is majdnem a duplájára emeli.
3. Önköltséges képzésen NEM nyújthatsz be igényt szociális támogatásra, mert ha nem értél el egy bizonyos pontszámot, a családodnak bizonyára nincsenek semmiféle problémái.
4. Mint kiderült önköltségesen tanulmányi ösztöndíjat sem kaphatsz, hiába güriztél a jó átlagért.
5. Jelentkezhetsz a suli ösztöndíj programára, és a tanulmányaid, a közösségi munkád, publikációd... stb. alapján akár az ösztöndíjad 75%-át is visszakaphatod, de ezért 80 órát önkénteskedned kell. 
6. Ez mind szép és jó, dolgozol, tanulsz és próbálsz még kicsit pihenni is, de aztán eljön a következő félév és ismét elgondolkozol azon, hogy jelentkezni kéne a pályázatra, de aztán eszedbe jut, hogy az átlagodon kívül nincs sok más, amit feltudnál mutatni: A tanulás és a munka mellet, sajnos időnyerő hiányában nem volt lehetőséged sem szeretetszolgálatot végezni, sem tanulmányt publikálni sehol.
7. Ráadásul a múltkori 80 órát, ebben az évben 105-re emelték, amit a felvett kredit szám mellett képtelen lennél teljesíteni.
8. Annyi órát pedig azért vettél fel, hogy több esélyed legyen jövőre átkerülni államira, hogy legalább ennyi problémád megszűnjön az életben.
+1: A kollégium, amiért egy csomót fizetsz egy roncs: Befúj a csukott ablakon a szél, a wi-fi hol van, hol nincs, a zuhanyzó penészszagú és néha random elmegy az áram. 


Ennyi lenne a hirtlen kiakadásom. Ha nektek is van hasonló élményetek, nyugodtan írjátok meg. :)
Béke veletek.




6 megjegyzés:

  1. Ha jó a tanulmányi átlagod fèlèvkor nem lehet valahogy átjutni államilag finanszírozott kèpzèsre?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, két félév után lehet beadni a kérvényt, tehát az első évet mindenképp fizetősön kell végigcsinálni.

      Törlés
  2. Nem könnyű.... Szülői segítség nèlkül szinte lehetetlen :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, szerencsére az van, de hát nekik sem úgy terem a pénz a kertben, szóval, ja. :/ De akinek nincs, az máris ugorhat bele a diákhitelbe... jó kis kezdés.

      Törlés
  3. Én ilyenkor áldom az eget, hogy elbuktam az egyetemet annó 3 ponttal... és nem jelentkeztem újra. Sok embertől hallom, hogy kriminális amit elvárnak a diákoktól. Dolgozz, tanulj, perkálj és közben ne nyírd ki magad, ha hulla fáradt vagy. :/ Annyit tudok mondani, hogy kitartás.

    VálaszTörlés