2016. április 11., hétfő

Ismerkedés Stephen Kinggel :D

Sziasztok!

Ma hoztam nektek egy kis irományt Stephen Kingről és a vele való kapcsolatomról, ami még ugyan nem túl kiforrott, de kezd alakulni. :D
Ennek a kis posztnak a lényege igazából annyi lenne, hogy bemutatom azt a három könyvet, amit eddig olvastam és hasonlók. Egy kis könyvelés… (vicc akart lenni de ehh...worst joke ever)
Szóval akkor kezdem is.
Tavaly kezdtem el Stephen Kingtől olvasgatni még szeptemberben, egy ismerős biztatására, és mivel elég meggyőzően érvelt, kivettem a könyvtárból a Carriet. Ezt két nap alatt ki is végeztem, aztán jött a következő: az Újjászületés. Ez egy tavalyi könyv, és igazából, azért ez volt a kövi, mert újdonság volt a könyvtárban és megtetszett a borítója, utána meg a leírás is, de ezt elolvasni már tovább tartott. Csak egy hete fejeztem be több ok miatt is, egyrészt időhiány miatt,  a másik okot pedig nem sokára részletezem majd.
A harmadik könyv, amit elkezdtem - és még mindig olvasom, valahol a felénél járok - a Ragyogás, és ez tetszik eddig a legjobban.

Most viszont ugorjunk vissza a Carrie-re, amit én "A boszorkány lány" címre fordított könyvként találtam meg a polcon.


 
,,Volt egy kislány, aki élte a diáklányok átlagos életét…. Volt egy kislány, ártatlan, sebezhető, védtelen…. Most azonban valami, ami idegen és rettenetesen rémítő, elszabadul és nem ismeri a kegyelmet…. Ő a boszorkánylány.''

Csak a leírás olvasása után esett le, hogy ez a Carrie, és mivel - előzőleges kis utána olvasásnak hála - tudtam, hogy ez az első könyve, valamint az újabb filmet is láttam és tetszett, ezért kivettem ezt.
Még az nap el is kezdtem és másnap a végére is értem.
A könyv hangulata már az elején megfogott. Végig sötét, baljós volt és lehetett érezni, hogy itt nem lesz happy end, hanem teljesen az ellenkezője.
A könyv egy középiskolás tinédzser lányról szól, Carrieről, akit mindenki különcnek tart, ő pedig csak arra vágyik, hogy befogadják és szeressék. Ezzel a karakterrel pedig szerintem a legtöbben könnyen tudnak azonosulni. Hiszen ki ne szeretné azt, hogy a környezete, amiben él elfogadja és szeresse?
Viszont az élet körülményei, és főleg vallási fanatikus édesanyja miatt, iskolatársai folyton piszkálják és kinevetik. Kegyetlen tréfákat űznek vele.
 Jó példa erre az öltözős jelenet, amikor Carrie életében először tudomást szerez arról, hogy mivel is jár a női lét. Az édesanyjától viszont nem kapott semmilyen felvilágosítást, így mikor először menstruál, bepánikol és sírva fakad. Osztálytársnői pedig, ahelyett, hogy segítenének neki, durván bánnak vele, csúfolják, kinevetik, ráadásul megdobálják tamponnal és tisztasági betéttel.
Mindez a sok megalázás, kegyetlenség, elő hozza a lányból szunnyadó képességét, amit szép fokozatosan meg is tanul használni és a végén fegyverként alkalmazza, hogy megbosszulja az őt ért sérelmeket.
 Nagyon izgalmas volt végig követni, ahogy Carrieben egyre jobban nő az indulat és elkezd rájönni, arra, hogy telekinetikus ereje mekkora hatalommal is járhat.
Az izgiségre pedig még az is rádobott pár lapáttal, hogy közben több szemszögből is olvashattuk a történteket.
Nekem, ez a néhol betűzdelt újságcikkes hírközlési forma nagyon tetszett. Szerintem, ez adott egy olyan vészjósló hangulatot az egész könyvnek, amitől végig fut a hideg az ember hátán, mert kiérzi belőlük a készülő katasztrófát.
 Horrorisztikus volt, izgalmas, érdekes és a végéig nem engedett el, sőt, egy jó darabig még utána sem.
 Egyszóval: imádtam. Így, miután kivégeztem, visszamentem a könyvtárba és kivettem a következő King könyvemet, az Újjászületést:

 

,, Jamie Morton hatéves, amikor új lelkész érkezik New England-i kisvárosukba. Charlie Jacobs a feleségét és a kisfiát is hozza magával. Mindenki szereti őket, Jamie pedig valósággal rajong a fiatal tiszteletesért, aki szórakoztató elektromos kísérletekkel teszi érdekesebbé a heti bibliaórákat. És hogy a titkos elektromosság mi mindenre használható, az akkor derül ki, amikor Jamie bátyja elveszti a hangját, Jacobs pedig egy általa kifejlesztett szerkezettel meggyógyítja.
Az idillnek egy autóbaleset vet véget: a lelkész elveszti a családját, és kifordul önmagából. Nemsokára el is bocsátják, és Jamie azt gondolja, soha többé nem fognak találkozni. Téved. És ahányszor csak útjuk keresztezi egymást, Jacobs a régi filmes zsargon szerint „a változás ügynökének” bizonyul.

A sikeres gitáros és a hajdani lelkipásztor nem szabadulhatnak egymástól. Az elektromos kísérletek egyre ijesztőbbek, Jamie pedig kénytelen közreműködni bennük. Jacobs az élet és a halál közti átjárót keresi. De mi lesz, ha megtalálja? És miért kap egyre sötétebb értelmet ez a titokzatos fogalom: újjászületés?
Stephen King sötét, megrázó regényt ad kezünkbe a függőségről, a fanatizmusról és arról, ami a lét túlsó partján várhat ránk."

Ez a leírás azonnal megfogott, ahogyan a könyv eleje is, egy jó ideig csak faltam, de aztán, egy idő után, valahol a közepén elkezdetem megunni és egy jó ideig kézbe sem vettem. Számomra kicsit lassan pörögtek az események és nem tudtam ledarálni, de aztán pár hét múlva folytattam és be is fejeztem. A vége pedig iszonyat jóra sikerült, és okozott is egy-két furcsa álmot.
A Carrievel ellentétben ez nem E/3-ban, hanem E/1-ben íródott, így mindent Jamie szemszögéből ismertem meg. Kevés könyvet olvastam eddig férfi szemszögből, így ez különösen tetszett.  Az pedig még jobb volt, hogy egy teljes élet játszódott le előttem.
Jamie hat éves korára emlékszik vissza, és onnan, egészen körülbelül a hatvanas éveiig nyomon követhetjük az életét.
Egy, a homokban játék katonákkal játszó kisfiúból először egy rock banda gitárosa, majd egy drogfüggő, végül pedig egy lemezkiadó fejese lesz.
Jacobs estében pedig egy életvidám, vallásos férfi alakul át először mások megmentőjévé, majd egy megkeseredett, hite hagyott, bolond vénemberré.
Ez a könyv bizonyítja, hogy minden, ami veled történik, jó-rossz egyaránt, mennyire hatással lehet az életedre, és mennyire össze tud kapcsolódni két ember sorsa, hiába különböznek egymástól teljesen.

A címadó szónak, az újjászületésnek, több értelme is lehet. Számomra kettőt kapott.
Az egyik újjászületés: Jamie. Miután fiatalon bekerül a rocksztárok világába, ugyan nem kell itt valami világhírű dologra gondolni, de mind tudjuk, a legtöbb esetben ez mivel járhat: átbulizott éjszakák, ide-oda utazás, drog, pia, cigi, nők. Ezeket pedig Jamie sem veti meg, a drog pedig különösen magával ragadja, így mikor évekkel később újra találkozik a hajdani tiszteletessel egy vásáron, nem sok választja el attól, hogy átlépjen a túlvilág kapuján, de Jacobs hozza a titkos elektromosságát és minden rehabot és leszokási kínokat  mellőzve Jamie pikk-pakk leszokik a szerről és új lehetőséget kap az életre.
A másik újjászületés pedig a végén történik, ugyan nem szó szerint, mert nem egészen az jön vissza, akinek kellene.
Maga az egész sztori pedig szépen lineárisan fel van vezetve és a végén minden, elég hátborzongató módon, de megoldódik.
Az a halál utáni világ, amit King felvázol nekünk, eléggé ijesztő, rabszolgaként menetelni a végtelenbe és más, nálunk hatalmasabb erőket szolgálni egy örökkévalóságig, már magában borzalmasan hangzik, de a képek, amiket még kapunk hozzá rádobnak egy lapáttal rendesen.
Úgy alapjáraton ez a könyv is tetszett, de kevésbé, mint a Carrie. Viszont a legjobban eddig a Ragyogás fogott meg.



,,A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. "második látással", vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan "képsorok", amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók; s végül - ha nem is mindenki számára - a megmenekülés."

Ez a könyv is olvastatja magát, neki álltam és nem bírtam letenni, az más kérdés, hogy az idő hiánya rákényszerít a meg-megállásra, és, amint ezt a cikket befejezem olvasom is tovább.
A főszereplőink egy három tagú család, ahol a férj egy ideig alkoholizmussal küzdött, de egy majdnem balesetnek köszönhetően lemondott az alkoholról.
A felesége emiatt el akarja hagyni őt, de miután látja rajta, hogy komolyan gondolja, hogy leszokik az ivásról, mellette marad.
Minden megoldódni látszik, de egy iskolai incidens miatt, férjét eltávolítják tanári állásából.
A férfi pedig új munkaként egy szállodában, név szerint a híres-neves Panorámában kap állást, téli gondnokként. Téli gondokra, pedig azért van szükség, mert a szálloda fent található a hegyekben. Miután leesik a hó, tavaszig ki és bejutni a szállodába egyenlő a lehetetlennel, így télre bezár és kell valaki, aki rendben tartja a helyet. Ez mind szép és jó, de az összes eddigi téli gondnok szépen becsavarodott és megölte magát vagy a családját, emellett pedig több vendég is lelte már halálát odabent.
És ez még nem minden, a házaspár kisfia Danny, akit csak dokinak becéznek, egy rendkívül okos fiúcska, aki képes valami olyasmire, mint a telekinézis és valamiféle látomásai is vannak, elég durvák.

Kíváncsi vagyok, mit hoz majd a könyv vége, azon kívül, hogy a családfő elveszíti majd józan eszét, és gondolom vérengzésbe kezd.
Minden estre, eddig nagyon tetszik. Kellően horrorisztikus és baljós. Meg, ha jól tudom, van egy folytatása vagy legalábbis valami hasonló, szóval, amint ezzel végzek szerintem az lesz a következő.

Szóval, így összességében három könyv után, azt kell mondjam, hogy szerintem szépen elolvasom az összes King könyvet, amihez hozzá tudok jutni.
Iszonyatosan tetszik az a sötét, feszültség keltő stílus, amiben ír és a horroros, vérengzős jeleneteket, olyan ütősen tálalja, hogy ha rémálmokat nem is mindig okoz, egy jó darabig lebeg majd a jelenet a szemeid előtt.

Nem ez a legjobb könyv kivesézés a világon, de le kellett írnom mennyire is jók ezek a könyvek és, hogy aki eddig nem tette, az mindenképpen kóstoljon bele ezekbe a horror csodákba, mert megéri.

Stephen King egy zseni!



Remélem a bénaságom ellenére élvezhető cikk lett. :D 
Puszil mindenkit: Tia G.Valenn

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése